Ennyik

Hogyan tartható a csönd,mikor minden gondolatomkörülötted kering,félti merre jársz,ha kellenék egyszer.Hogyan tartható a csönd,ha mindent elveszthetekés mégis reményből állokfel a porból, nehézkesen,fogam összeszorítom.Hogyan tartható a csendAmikor minden álmom te vagyés ha…

És most kéne valamicsodásan szépetvagy számvetőset, vagynem is tudommindent ami rólunk szólösszegezve egy csóktóleljutva a társamig,majd el is veszítve.De valahogy nem megy,pedig milyen útjelző kő,ahogy mutatja az utataz a félszáz, merrevezet vajon?S látszik-e rajta, hogyki…

Olyan jó volnacsak öt percet csipognicsak megkérdeznémmi történt veled ma ésjó volt-e meg minden, meg hogy holnap islehetne-e ilyen,vagy -esetleg- ha lenézek,hegedűvel a kezembemeglátom-e szemeda sötétben? Negyed kettőig pici zöldkör világított a neved mellett, picizöld…

Hiszem, hogy nem véletlenülváltoztattad meg életem, hogynemrég még tudtuk mi a szerelemés tudjuk most is,fájdalom árán tanultuk meg,Kinek mikor jutott belőle túl sok,szúr a szív megint, nem bírja a félelmet. És talán lovagiasanülhetnék a sötétben, várva csendben,hogy hátha…

Lustán mozdul a kar, ahogyszinte egyszerre szólal megaz ébresztő, amely már-márbelém is égett annyiszor szóltmelletted...Mint az a bizonyos egy szám,ami után mennem kell, de havégteleníted, csinálhatunk úgy,mint ha átugrotta volna a bakelitmég majdnem negyvennégy…

Álom az egész.Minden gépiesen követi egymást,gépsoron zakatolnak tetteid,szalagon dolgozó kezek rakjákössze munkád, napjaid.A lelked pedig máshol jár,máshol vár:minden éjszaka véget ér egyszer.Talán...Az a gombostűfejnyi reményha megmaradtöbb mint érdemelném, deont magából…