Ennyik

Most, körülötted forogMinden. A világ,a gondolat. Mert,messze vagy, bármég sohasem voltálközel és lehet sohanem is leszel, ugyanközben már bent a lelkemben - ha mégvan olyan - külön bugyorépül kettőnknek, valamifurcsa anyagból, amikörül is ölel, de elmulasztjaAz időt.

Lassan kel fölnéma magányában a nap,fényét csíkokban engedi bea résre eresztettredőny köze,míg mögötte az ágyban márcsak te alszol, énnézem a saját boldogságom,és nem értemhogy kerültem a magam helyére.Nem oszlik a puha csend,a tegnap illata zár körbe,mutatja, hol ért össze a lélekés mily kecses az…