Hiszem, hogy nem véletlenül
változtattad meg életem, hogy
nemrég még tudtuk mi a szerelem
és tudjuk most is,
fájdalom árán tanultuk meg,
Kinek mikor jutott belőle túl sok,
szúr a szív megint, nem bírja a félelmet.
És talán lovagiasan
ülhetnék a sötétben, várva csendben,
hogy hátha elhiszed,
tényleg szeretlek.
Talán.
Visszanézve honnan jutottunk
mindketten - ide, csak nézz körül:
megannyi szó, mind fohász érted.
És talán valóban
egyetlen szó tőled zár be mindent,
kaput, írást, boldogságot,
de azt az egy szót én kimondani
többet nem tudom.
És talán
az a legnagyobb tanúságtétele
szerelmemnek, hogy nem adom fel
magamtól, mert nem tehetem
és talán
nemsokára könyörögni fogok azért az
egyetlen szóért, bármelyik is
legyen az, megváltás lesz a
bizonytalanságból.
De az az egyetlen szó
bárhova is csapódjon:
ajkamra vagy szívembe nyílként
ha könnyek közt is, de
állva talál■
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.