Tényleg, csak látni akartalak
látni, ahogy kilibbensz
gondtalan, ahogy nincs ott
súly, kérdés, félelem.
Távolról, hogy tudjam:
lélegzel, a szavak mögött
nem saját magam hasadt tudata
válaszol.
És csoda volt ahogy megjelentél
szívem állt meg a fájdalomban,
rohantam volna hozzád, felkapni,
forogni, el soha nem engedni,
miközben mozdulatlan zsibbadt
le karom, hasított szét, hogy
nem lehet, ültem bénultan.
Verde te quiero verde,
zsibongó fejemben részeg lettem,
imbolyogva eredtem futásnak
zokogva, nélküled,
hátra sem néztem.
És ha majd mindent tönkretettem is
reményt adsz ismét szóval,
szeretettel, egy pillanatra
ha visszanézek a rohanásból
látom: karod is kitárod,
eldobott szerelmem a földről
sírva emelve a magasba, hogy mikor
közeledbe érek a kör bezárt végén,
szívembe szögeld bele végleg.
Tényleg, csak látni akartalak
látni, ahogy kilibbensz
gondtalan, ahogy nincs ott
súly, kérdés, félelem.
távolról, hogy tudjam:
tényleg élsz, a szavak mögött
nem saját magam hasadt tudata
válaszol.
És csoda volt ahogy megjelentél
szívem állt meg a fájdalomba,
rohantam volna hozzád, felkapni,
forogni, el soha nem engedni,
miközben mozdulatlan zsibbadt
le karom, hasított szét, hogy
nem lehet, ültem bénultan.
Verde te quiero verde,
szólt fejemben, részeg lettem
imbolyogva eredtem futásnak
zokogva, nélküled, ütve amit érek.
És ha majd mindent tönkreteszek is
reményt adsz ismét szóval,
szeretettel, mintha egy pillanatra
ha rohantam volna karod is kitárod,
elhagyott szerelmet a földről
sírva emelve a magasba, hogy mikor
közeledbe érek, szívembe döfhesd
bele végleg.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.