Félek tőled. Félek, hogy csönded
hiába részegít és bódít a kép és
ha a várt időt is hozzáteszük:
felhőt kergetek álmomban.
És a türelem mely szétfeszít, tanulni
új nekem, tudni, hogy nincs mit,
magam lenni a várakozásban amely
két hete holnapig tart.
Félek tőled, hogy te vagy.
Félek, hogy csönded egy pillantás után
megszilárdul, hogy te vagy, de én nem
s mi végre vártam a napot.
Vagy ha nem is, de a holnap után
a holnapután ismét hetekre távolodik,
míg erőm elfogy, mert szétfeszít a bizonytalan,
a csönd amibe már rég magunkat látom.
Félek tőled. Még egy kis ideig, míg
be nem hódolok az álmoknak.
Tetszik
0
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.