Merre vezet az út, ahol
kettő pohár fér el egy matracon,
kettő kéz találkozik mellette
vagy csak úgy vagyunk?
Várni, tudni akarni is elég,
vagy végzi a kémia azt a
pici pluszt ami kellene
hozzád, errodálná nyugodt
akaratod remegő pihegéssé?
Nem tudom hol voltál
idáig, és mire várt a sors,
hogy csillag és mi is egyfelé
álljunk, várjunk, lassan emelkedve
fel térdreesett önmagunkból,
mint pici gyermek tanuljunk - csak
újból - járni, menni előre, hinni.
Türelemre inteni oly nehéz,
ha bizonytalanul remeg a kéz,
minden
leütött
szó
előtt
Válasz pedig - ha bíztató is - lassan
érkezik, lustán mosolyog vissza a fénylő
képernyőn.
Tetszik
0
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.