Van mikor a
gondolat helye is
felesleges, amikor csak
örvényt vet a test,
Lángol az akar,
mindent beborít,
észt hagyni a szóhoz
ábránd csak
ölelne a kar, fedezné
fel tested minden zugát,
ahogy pihegve forr össze
a gyönyör két pohárban,
Míg pirkad a deres hajnal,
S elszakít az induló élet.
Tetszik
0
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.