Olyan illékony boldogság ez,
telnek a percek gyorsan
s mégis mintha nem múltak
volna
hónapok fájdalomban, úgy
ölelsz, s ölellek csendben,
fonódik össze
lélegzetünk,
majd ahogy riadsz, nyúlsz
kezemért, érinteni, bújni,
szeretni.
olyan
illékony boldogság ez,
mégis a pillanat
örökkévalóságig tart.
(szeptember 1.)
Tetszik
0
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.