Tudom nem szabadna, hisz
e meghasonlott időben
semmi sem magát mutatja.
Mégis csak szemed látom,
hiába pálinka, meg hogy
bújós olyankor a szentem,
csak azt mondja szemed:
(mondja szád is - máshogy)
Ő az én szerelmem.
Nem kell már szó sem,
vagy mosoly arcodról lopva,
hogy bírni hogy lehet -
nem tudom, de fogom
mert már megbírok mindent.
Nem akartál, de
reményt adtál, várni pedig
mint pók a háló közepén,
hálót fonva az esti boldogságból
nem kell tanulni,
örömmel tudok.
Tetszik
0
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.