Csendben rebben az árny,
halk szó nehogy elriasszon,
Mosolygó szemed a homályban
némán rám villanjon.
S ahogy távolodsz,
úgy nő hiányod egyre
és lassan válsz nővé
ízlelve, nem tudod mivégre.
Távolodsz, tűnik a hangulat:
ölelni. Csak egy pillanatig
érezni: egy kicsit enyém vagy.
Tetszik
0
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.