Ennyik

Csak az éjszaka telnevalahogy el, nyitott szemmelbámulom a sötét tért,szívem lankadatlanlüktetve szállítja  az erőt,hogy gondolkozzon fejem:százszor lejátszva mit csinálsz,kivel, s mint néma csillag fentről,belátok ablakodon, könnyektöltik meg az eget, hogyszakad a felleg.Lassan…

Mit veszíthetek? Mindent.Levegőt, jövőt, életet.Nappalokat, amikor céllalteszem dolgom, nem csak,a megszokás adja rám avasalt inget reggelente.Éjszakákat, ahogy reccsenaz ágy amikor fordulok,hogy hozzád bújjak, finomankucorogsz közelebb te is.Boldogságot veled,hétköznapi…

Félelem, ha csökken ismegnyugvást találnihogy tudok, mikorkarod mást ölel,szemed másra mosolyog?És ahogy szerelmemerősödik szerelmedtől, úgyerősítjük egymás fájdalmát,mikor várom, hogyfeloldozz távolságtól, melyfeloldozás neked okoz kínt,addig meg a tudás némasága. Ágyam…

És már nincsenek szavak.Mi vagyunk, csöndesvalóságunk még oly messze,de tudom miért, vagymajd egyszer hol,vagy mikor - bár azt nem,de a tiéd vagyok, tudom.Szó, ha ki is billentölelésed reményt adott,mert két szerelmesmáshogy nem szorít.  (Augusztus 19.)