Félelem, ha csökken is
megnyugvást találni
hogy tudok, mikor
karod mást ölel,
szemed másra mosolyog?
És ahogy szerelmem
erősödik szerelmedtől, úgy
erősítjük egymás fájdalmát,
mikor várom, hogy
feloldozz távolságtól, mely
feloldozás neked okoz kínt,
addig meg a tudás némasága.
Ágyam vetetlen, mikor téged
mással ér a reggel,
álom elkerül.
És mi mindent feledtet,
mire oly szükségünk van, ha
egyszer lesz holnap
az növeli a fájdalmat, míg
visszatér a félelem.
Idő, miért telsz oly lassan,
ha félelem kísért, s szaladsz
messzire, mikor
végre karjaimba zárom?
(augusztus 20.)
Tetszik
0
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.