Csak az éjszaka telne
valahogy el, nyitott szemmel
bámulom a sötét tért,
szívem lankadatlan
lüktetve szállítja az erőt,
hogy gondolkozzon fejem:
százszor lejátszva mit csinálsz,
kivel, s mint néma csillag fentről,
belátok ablakodon, könnyek
töltik meg az eget, hogy
szakad a felleg.
Lassan megőrül a lélek, másra
nem gondol, mint a végtelen szíj,
forgat motort, gépet, de mi végre,
ha a gép hasznosat nem végez, csak
forog körbe-körbe. A régi lemez
barázdái már nem karcosak, simára
koptatta az idő: csend szól róluk
meg halk sercegés a távolból.
Csak az éjszaka telne
valahogy el, meg a következő,
míg ismét megölelhetlek,
hogy el többet soha ne engedjelek.
Csak az éjszaka telne
valahogy el, Csak az éjszaka telne
valahogy el, de csak a percek múlnak,
ugyanaz az egy perc mint tegnap,
meg mint most az előbb már megint.
Csak az éjszaka telne
valahogy el.
(augusztus 24)
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.