Lassan sötétedik, fészkem kiürült,
hűvös hellyé vált a világ,
csend kaszál rajta egykedvűen,
monoton dönti a szálakat,
köti kévébe mindazt mi elszakadt,
eltéptem.
Bűnben született álmok tisztulását
várta lelkem, tisztulás helyett
erős lett a tudat - vagy alatta,
nyert a nyomor, gyomron vágtam magam
had tomboljon a szabadosság,
nézve kívülről hogy nem boldog benne
ki a nyugalmat várná, s lassan
nem maradt belül semmi.
Ahogy kiürült, úgy rogy térdre
a test, gyengén hamis gyönyörtől,
rutin mozgatja előre, mint
lufit ha sodor a szél:
mozogni látszik, megy merre talál.
Várja a csodát, hátha még felkel a nap
Keleten, meleget önt a világra.
Várja a csodát, talán majd ír,
Vagy megcsörren a kapu este,
hogy többször ne lökjük el egymást.
Tetszik
0
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.