Ülsz mellettem, szemedbe nézek.
Mit mosolyogsz? Semmi...
Mint függő mozdul reggel
a pohár alján maradt kortyra,
úgy csókollak meg és várom,
elmenj. Ne menj el.
Ülsz mellettem és én szétszakadok
Fordulnék vissza, veled,
ölelnélek reggelig, kifutva
a világból, mindent magunk mögött hagyva.
Ülsz mellettem, és nem vágyom már
semmire, csak hogy
végigsimítsam bőröd, érezzem
ahogy a lehelet kihagy a gyönyörtől,
legyél olyan közel, aminél jobban
már nem lehet.
Ülsz mellettem, becsukott szemem
mögött enyém vagy.
Kinyitom, szemedbe nézek.
Mit mosolyogsz? Semmi...
Várom, hogy valósággá válj.
Tetszik
0
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.