Szemben állok veled, szemem szemed foglya
A pír lassan foltot rajzol nyakadra,
s tétován mozdul kezünk - lenézni nem merünk -
szorul a hurok, ahogy a torok is csendben.
Megszépülsz, ahogy rádnézek, s férfivé teszel
ahogy finoman megremeg mellkasod a sóhajtól.
Én már eszem vesztem, csak ölelni vágylak,
legyen vízszintben a tükör, remegjen tested.
Éjjel legyen, gyorsan pirkadó, felejthetetlen
Hogy soha ne tudd mit adhatnál szeretődnek
testünk nem fárad, hisz már mozdulni sem bír,
Az álom elkerül, hiszen az álom: te vagy.
Tetszik
0
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.