Ennyik

Megszelídítettél, hogy tudjakörülni minden,Veled töltött percnek, szónak,hogy ölelésedre vágyjak mikornem vagy mellettem,álmom körülötted zsongjon,ha az éj megszorítja testem.Nyugalom szálljon meg, végreotthonom legyen a világ amikorvelem vagy.Megszelídítettél, látni jövőts…

föl-föl riaszt az éjszaka,ahogy álmodom: átölelleknémán, s ahogy nyílikszemem, tolul a keserűség,majdakad meg a hang. Némán ölellek tovább,nézlek, s nem hiszem:bújva alszol, ahogyannyi ideje várom. S bárcsak el ne telneaz éjszaka, ahogy én semtelek a káprázattal, hogyfáradt…

Nem csönd fáj, hanem vagyok melletteda tudat, hogy feszül lelked,s nem segíthetek.Miközben nincs kérdés,veled lenni, építeni világot,készen várom, hogy mellém lépj, megfogd kezemés induljunk, merre?S addig, egy kicsitmindannyian meghalunk.Tort ül a fájdalom, kinekmiért, némán…