Ennyik

Csönd csönd csönd csönd csöndOlyan nehéz súllyal ül fejemen,mikor minden olyan monotoncsöndben minden estecsöndben ülni és várni,csöndesen remélni, háthacsöndesen zörren a telefon, vagycsörren a kapu hívója ésha látnálak olyan jólesne sok csönd utánmegtanulni beszélni.…

Nem tudom merre sodródoks még mennyit bír azép elme kizárni a valóságból, vagy hogyan fogvisszatalálni az élni akarás,a mosoly a mindennapokba.Aludni vágyik a test, dehiába fekvés bármennyi,ébren tart hajnalig, majdhajnalban ébreszt isméta folyton kerregő fogaslécle, föl,…

Egyszer, mikor tudtammerre mész estéres szóltál rám mégisboldogan hogy látszvelem megfordult a világamelyik egy másik volt.Azóta megfordult többszörfent-lent és mármagam sem tudom merre járunk. Egy azért biztos, mikornem tudommerre mész estéres nem szólsz boldogan,nem…

Kérded, honnan tudom, hogynem szalmaláng feszít-emikor szerelmet mondok.Bármit mint érvnek mondanék,hallottad többször, szavaimmég ha őszinték is, hogygyőzhetnének meg róla:itt állok mezítlenül,nem érdekel más semmi? Hogy mernék elédállni, mikorígy is erőmön felül vettem…

Ígérni, ígérhetek.Betartatni nem én, hanema belém vetett bizalmad tudja.Mivel ha megtisztelsz ígérem:Melletted leszek.Nem napokra, vagy örökkévalóságigcsak míg azt mondod én öleljelek,mert társad én vagyok.És ígérem:Nem úgy lesz ahogy gondolod.Csiszolódjunk össze, ahogy a…

Ha hiányzom, mitartja vissza kezed, hogy utánam nyúlj észokogva felsegíts,nem feledve miért isvagyok ott, de mutatva utatmagunknak?Mi messzeség még így isa nyugodt bizalom, vagyegyütt szóló hallgatás, amimutatja megérte.Építeni valahogy sokkallassabb, odafigyelőbb, látoda kisgyerek…

Egy mondat is boldogsággal tölt el, de mit jelent, hogy érezzem tőle a jövendőt? A gömbben füst kavarog, delphoi-szavak mosolyognak, hamis mosoly ez, vagy dobbanhat a szív, megédesítve a várakozás  tébolyító csendjét, nyomorát? Nincs történés a napokban, hiába telik az idő, a…

Tétlenül.Milyen értelmetlen szóa várakozásraami minden csaknem tét nélküli...

Az égben ma nem bál vaninkább: tárgyaláscsapkodó fénye kitakarjaa csillagot, s csakpillanatokra látommagam, ahogy némán felnézekfejemre olvas minden dörgés,tagadni nem lehet, majdlezúduló könny áztat,súlyát felmérve tetteknekáll össze folyammá, hogyelsodorjon.  

Tűnődöm mindig, ha nekemerőm jelentős részét emésztia csönd, hogy nézemkarnyújtásnyira vagy, ésmillió szót töröltem visszanem elküldve, arcod nézemközben mennyire van kezed,gondolatod attól, hogy írjvagy hívj, hogy egy picithallhassalak kéretlenül, hogyhiányzom-e olykor…