Ennyik

Csönd csönd csönd csönd csönd
Olyan nehéz súllyal ül fejemen,
mikor minden olyan monoton
csöndben minden este
csöndben ülni és várni,
csöndesen remélni, hátha
csöndesen zörren a telefon, vagy
csörren a kapu hívója és
ha látnálak olyan jól
esne sok csönd után
megtanulni beszélni.

Mikor kezdhetek, csöndesen
rólunk, hogy soha többet ne legyen,
csak mikor boldogan összeér arcunk.

S addig csöndben nézzük, ahogy
világít a kép arcunkba,
s csöndben olvasod
lelkem néma fodrozódását,
hogy reményt adj lassan, ha
nem is mondod, csöndesen
megint tudj bízni is bennem.

A szavak ereje a legnagyobb,
mégis csönd választ el
a szerelmemtől, és tiltott
gyümölcs a boldog szó.

Nem szeretem a csöndet.
És várni sem, de
bízni és hinni, mert megéri:
bármeddig tehetem.
Ilyen mikor tényleg szeretem...

Csönd csönd csönd csönd csönd
A csönd oly nehéz, mikor
minden olyan monoton
csöndben minden este
csöndben ülni és várni,
csöndesen remélni, hátha
csöndesen zörren a telefon, vagy
csörren a kapu hívója és
ha látnálak olyan jól
esne egy csöpp csönd.
Felejteni amit kell.

Sok csönd után tanulni beszélni
mikor kezdhetek, csöndesen
rólunk, hogy soha többet ne legyen
csönd ami tönkretesz mindent,
csöndben csak akkor legyünk,
mikor boldogan összeér arcunk.

S addig csöndben nézzük, ahogy
szenvedünk, világít a kép
arcunkba, s csöndben olvasod
lelkem, remélem lassan, ha
nem is mondod, csöndesen
elkezdesz bízni is bennem.

A szavak ereje a legnagyobb,
mégis csönd választ el
a szerelmemtől, és tiltott
gyümölcs a boldog szó.

Nem szeretem a csöndet.
És várni sem, de
bízni és hinni mert megéri:
bármeddig, azt hiszem.
Ilyen mikor tényleg szeretem...