Ha ajtód elé
tiszta lapot tennék
ráírnád-e az
összes keserűség
szavát mely ott áll köztünk, s
égetnéd-e el oly lánggal
mit szeretet hevít lobogóra?
Követnél-e álmot, boldogságot
feledve
miért menekült a lélek,
hinnéd fájdalmát létnek,
s értenéd hogy kell
felperzselni múltat,
hogy hamvából izzón szálljon föl
a Főnix?
Parázslik még a hamu, hogy lángot
lehelettel élesszen
s vizet gőzzé változtasson,
álmodó kettő közé
ne férjen csak az ölelés?
Tetszik
0
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.