Csak a szavakat várni,
ahogy megbékélsz belül ön-
és magaddal is.
Majd csendben Beszorulni
a szótlanságba és nem szólsz,
csak várod hátha majd egyszer
talán
jobb lesz.
Rendet nem keresel, nyugtalan
csatakos az éjszaka,
ahogy egy nyomnyi hely még van
az ágyad szélén,
és kapkodva veszed a levegőt
mikor megébredsz, elkerült
a pihenés.
Pedig csak várni kéne?
Hisz az még megy is, ha megvan
a hit, hogy jobb lesz, egyszer.
Pedig csak várni kéne.
Ha megvan a tudat, hogy nem lesz.
Akkor is.
Tetszik
0
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.