Füstbe burkolózott félhomályban
valahol ott vagy aurán belül
és szólni nem szoktál felém,
csak jó, ha
mellettem vagy, velem veszed
a levegőt cinkosan,
nem törődve mit csinálok,
reakcióm ha nézed lopva,
ahogy bódultan álmodunk.
Szemem sarkából lesem,
telnék vele el, be, de csak az idő
zakatol kéretlenül míg menni kell,
nem iszunk valamit?
Arcomba nevetsz, unottan elmosolyodok,
nem is érek rá igazából
s megyünk haza szótlanul, egyedül.
Tetszik
0
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.