Amikor már minden mindegy,
Összetört minden körülöttem
Nincs visszaút, az élet
lángokban áll mögöttem.
Menni kell, míg össze nem esel.
Menni és hinni: jó lesz,
a csend felé, a nyugalomba,
ahova végre békére lelsz.
Megpróbáltam egyedül, elindultam
Szerettem volna egyedül, belebuktam.
Megállni nem fogok,
ígérni nem tudok
de egy dolog, csak egy
fenntartaná lelkem
ha mellém állnál és
fognád a kezem.
Vagy ha tudod, de nem adhatod meg
Idejönni nem tudsz, mellém nem állsz
Csak annyit kérek néha nézz
A szemembe és mondd, hogy megvársz.
Tetszik
0
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.