Mi fér el a rövid világban, ha nincs
hosszabb út, ha erősebb a félelem,
mert utána egyedül maradsz?
Egy napra a boldogtalanságtól,
Egy este még amíg az álmok tartanak,
vagy csak a bizonytalantól félünk mindig?
Dobog, szeret a szív, szúr már,
rég nem fáj. Várja amikor
a test mellé őrülten sikolt,
és összeroskad.
Egyszer láttalak, egyszer öleltelek
Egyszer szeretlek, egyszer álmodtalak.
Egyszer legyél valóság, egyszer ne legyen határ
Egyszer köszöntsön a hajnal, egyszer mosolyogj álmodban.
Egyszer elkárhozok.
Mosollyal, feloldozva.
Boldogan.
Egyszer, egyszerre.
Tetszik
0
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.