Szerető lettél.
Tagadod magad előtt, de
várod hangját,
a csörgő telefonnak,
vagy ahogy a sötét lépcsőn
csak a laptop világítja arcod,
csendül a borospohár a betonon,
egyedül iszod, és vársz.
Tudod, ott leszek,
odahúz engem is a tegnap,
meg a ma ígérete, ahogy
nyitott ablakkal várjuk:
egy villanásig váljon valósággá a betű.
Vagy csak hívlak. Kérlelve magamban:
vedd fel, miközben torkod köszörülöd
és próbálsz úgy tenni, mintha:
Nem történt semmi.
Nem is fog, nem lehet.
ne kérj tőlem ilyet
Nem tehetem, hiszen...
Hiszen már megtetted.
Gondolatban százszor,
látszik szemedben ahogy
egy pillanatra elábrándozol
majd hirtelen megkeményedik az a szem:
Nem lehet, ne kérj tőlem.
Szerető lettél.
Csendül a borospohár a betonon
Nyitott ablakkal várjuk,
hogy lassan pirkadjon,
és a nyitott ablakon beszűrődik
ahogy éled a körút ott,
ahol másnak lenne szentélye.
Lustán, csak egy ölelés,
csak ma. Mert nem lehet.
Mosolyogva nézi a felkelő nap:
ahogy szeretnek, s te is
szeretve, szerető lettél.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.