Ahogy a forró város esti hűlését néztük,
(Én a Lánchídig nem merek menni.)
Végül aszfalthoz szögezve vártam, eltűnj -
Az Alagút végén, ha most elkezdek futni:
Nem állítana meg semmi.
Óvatosan nézek szét, nem látja
Körülöttem a csendes Buda, ahogy
Dolgom végezetlen kiszökken egy hang:
Rám itt csak magam miatt van szükség.
Ott lebeg illatod - hagytam, csendben elillanj.
Tetszik
0
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.