Viccben élek benne.
Amikor elmúlik mellettem,
Nem érzem hova nézek.
Utána viszont itt mosolyog
A
Poénon.
Érted? Kérdezem én, tőlem
Ha meg nem vidorkodom,
Kicsit álmatagon várom:
Majd csak megértem végre.
Csendesen somolygok, miközben
Lassan teljesen elsorvad,
És nem akarom látni bennem
Amint már megérett minden,
Egyedül maradtam magammal,
És lassan kibuggyan
A mindegy-kacaj,
A
Mikor
Nem is lenne még mindegy,
Ha nem félnék meglenni magamtól,
Talán csendben is maradnék.
Tetszik
0
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.