Ennyik

Gondolni vagy tudnimás úgy a boldogságha várni magadranyugodtan tudsz ésnem a keserűség hajt. Viharnak menni nem fáj,láttuk már, túléljükés ha mégsem - békésenfogadjuk el ezt kaptuka sorstól. De ha ugyanott, belültudom is szeretsz:nem nyomaszt a holnapés várom, egyszerenyém…

Tudom nem szabadna, hisze meghasonlott időbensemmi sem magát mutatja.Mégis csak szemed látom,hiába pálinka, meg hogybújós olyankor a szentem,csak azt mondja szemed:(mondja szád is - máshogy)Ő az én szerelmem.Nem kell már szó sem,vagy mosoly arcodról lopva,hogy bírni hogy lehet…