S télre ha fordult, de szemed behunyod, Nő a tér:örvénylik körülöttedhang, zaj, s ki pillanatra félriadtan nyit szemet, rebben a fénybea pillanat csodája tova.Ahogy visszanéz, csukódik az ajtó,marad az őrület, az illata.
Tetszik
0
