Ha belépek hozzád,
megszáll a nyugalom
nem csörög a telefon és
béke támad azonnal, egyszerre
nem sietek sehova. Hazaértem.
Minden várhat. Holnapig,
ha fejed az ölembe hajtva
megpihensz és kisimul arcod.
A saját univerzumunk, ahova
hiperugrottunk amikor becsukódott
az ajtó mögötted, és kinyílik a
másik világ, ahol csak ülök a
konyhában és nézem ahogy otthon vagy.
Igazi világ ez? Vagy csak gyerekek vagyunk
és kartondobozból nézzük a mellettünk
elsuhanó csillagokat, mindegy is.
Csak egy kicsit ne mozduljunk,
ne pukkadjon ki az a
szappanbuborék-boldogság, amíg
tart az a pár hang, tart az ölelés.
Ne nyisd ki a szemed, csak legyél enyém.
Tetszik
0
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.