Mire vársz még?
Hívni többször nem tudlak.
Szavam lassan elapad,
magányos csönd marad helyette.
Mire vársz még?
Tettet felmérve állunk pőre
gondolatok közt
kavarog fejünk, nem tisztul.
Mire várok még?
Kérnem se kellene, látszik
szemedben: csendben,
hogy ne kelljen döntened,
hagynád, sodorjalak el.
Mire várok még?
Kérned se kellene, behúnyt
szemmel szorítanálak
a lépcsőház olajos falához
amíg levegőért nem kapkodsz.
Kellene még egy hang, egy szó,
egy sóhaj, ami a csöndbe
mint a startpisztoly hangja
hirtelen robban bele,
hogy felszabaduljon a sóhaj,
a szó, a hang, mosson el gátlást
mosson el mindent ami közénk áll,
hogy aztán kitombolja magát az ár
aztán ahogy végül elvonul,
mosolygó álommá, emlékké finomul.
Tetszik
0
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.