Ennyik

Valahogy elszállnak a reggelekFordulunk kettőt, nézlek ahogy finomannyújtózol és csukott szemedmögött mosolyog a reggeli álom. Nem sietek, nincs hova,még dolgom sincs igazán,pusztán hallgatni, ahogynyílik a ruhásszekrény vagya fiók bent, tevődnek sorbadolgaid, állnak készen,…

Nem a türelem hiánya, vagyeszevesztett vágy mi hajtanabár van mindkettőből elég - látod, érzed ahogy mozdula legkisebb izom is.Időből szerencséreel vagyunk engedve, nem múlikgyorsan mi ily lassan kezdődik,sőt idővel lesz érték ahogymagunk nyugtatjuk a másban. Magam kötném mind…