Ennyik

Megszelídítettél, hogy tudjakörülni minden,Veled töltött percnek, szónak,hogy ölelésedre vágyjak mikornem vagy mellettem,álmom körülötted zsongjon,ha az éj megszorítja testem.Nyugalom szálljon meg, végreotthonom legyen a világ amikorvelem vagy.Megszelídítettél, látni jövőts…

föl-föl riaszt az éjszaka,ahogy álmodom: átölelleknémán, s ahogy nyílikszemem, tolul a keserűség,majdakad meg a hang. Némán ölellek tovább,nézlek, s nem hiszem:bújva alszol, ahogyannyi ideje várom. S bárcsak el ne telneaz éjszaka, ahogy én semtelek a káprázattal, hogyfáradt…

Nem csönd fáj, hanem vagyok melletteda tudat, hogy feszül lelked,s nem segíthetek.Miközben nincs kérdés,veled lenni, építeni világot,készen várom, hogy mellém lépj, megfogd kezemés induljunk, merre?S addig, egy kicsitmindannyian meghalunk.Tort ül a fájdalom, kinekmiért, némán…

Csak az éjszaka telnevalahogy el, nyitott szemmelbámulom a sötét tért,szívem lankadatlanlüktetve szállítja  az erőt,hogy gondolkozzon fejem:százszor lejátszva mit csinálsz,kivel, s mint néma csillag fentről,belátok ablakodon, könnyektöltik meg az eget, hogyszakad a felleg.Lassan…

Mit veszíthetek? Mindent.Levegőt, jövőt, életet.Nappalokat, amikor céllalteszem dolgom, nem csak,a megszokás adja rám avasalt inget reggelente.Éjszakákat, ahogy reccsenaz ágy amikor fordulok,hogy hozzád bújjak, finomankucorogsz közelebb te is.Boldogságot veled,hétköznapi…

Félelem, ha csökken ismegnyugvást találnihogy tudok, mikorkarod mást ölel,szemed másra mosolyog?És ahogy szerelmemerősödik szerelmedtől, úgyerősítjük egymás fájdalmát,mikor várom, hogyfeloldozz távolságtól, melyfeloldozás neked okoz kínt,addig meg a tudás némasága. Ágyam…

És már nincsenek szavak.Mi vagyunk, csöndesvalóságunk még oly messze,de tudom miért, vagymajd egyszer hol,vagy mikor - bár azt nem,de a tiéd vagyok, tudom.Szó, ha ki is billentölelésed reményt adott,mert két szerelmesmáshogy nem szorít.  (Augusztus 19.)

Majd egy éve már, hogyte vagy álmom, ésfényév távolságokatgyőztünk le együtt,közeledve-távolodvaegymáshoz, boldogsághoz.Csillagunk merre járnappal, ha nem tündöklikgondolatunk egén: bolygónyisötét takarta elkozmosznyi labirintusban.S már csak az utolsóirányfényt kellene…

Tényleg, csak látni akartalaklátni, ahogy kilibbenszgondtalan, ahogy nincs ottsúly, kérdés, félelem.Távolról, hogy tudjam:lélegzel, a szavak mögöttnem saját magam hasadt tudataválaszol.És csoda volt ahogy megjelentélszívem állt meg a fájdalomban,rohantam volna hozzád,…

Picit hiányzás van, ésszólítasz ésfutnék le a világból, nincsolyan viasz, hogy ne halljamhangod.MégisMit érzek nem hiszed?Nincs olyan kötél, árbocmi nem szakadna, törne,víz mi megállítana, hogymelléd érjek.És mikor már hiszem,partot fog lábam, levegőmfelszakad tüdőmből,…