Majd egy éve már, hogy
te vagy álmom, és
fényév távolságokat
győztünk le együtt,
közeledve-távolodva
egymáshoz, boldogsághoz.
Csillagunk merre jár
nappal, ha nem tündöklik
gondolatunk egén: bolygónyi
sötét takarta el
kozmosznyi labirintusban.
S már csak az utolsó
irányfényt kellene meglelni,
hogy űrkabinunk magányos
pályája közös univerzumunkban
találjon nyugvást.
S a haloványan pislákoló
fényt megláttam szemem sarkából,
de hogy tudom átadni szelencében:
itt van belül, ha behunyod szemed,
szívemben találod végtelen
világunk.
Tetszik
0
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.